Köszöntés

Ez az oldal Tabula Candida, azaz Fényesfehér Lap kíván lenni. Célja: néhány igazi értékkel, tiszta szépséggel, önfeledt pillanattal lefékezni a rohanást; megállítani, elgondolkodtatni, esetleg meghatni vagy megrázni az erre járót. Pár szemvillanásra kizárni, kirekeszteni mindent, ami alpári, silány, agresszív. Ennyi: nem több, nem kevesebb.

Lehetséges?

************

This page is ’Tabula Candida’ which means Shiny White Paper. Its purpose is to slow down the rush with some true value, pure beauty and delirious moment; to make the passers-by meditate, to move them by any chance or shake them up. It was created in order to leave out, to exclude for a moment everything which is vulgar, inferior and aggressive. That’s all: not more, not less.

Is it possible?

************

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra

(Consolatio mystica)

Tudod hogy érted történnek mindenek -- mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog,
a te bűnös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki, -- ég se zeng, -- föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; -- s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, -- s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a
lelked: legyen,
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod, hogy messze Napokban tennen erőd
ráng, és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.