Tegnap egy páratlan eseményen, Marcus Fabius Quintilianus fő művének, az Institutio Oratoria (Szónoklattan) magyar fordításának könyvbemutatóján vettem részt. A hatalmas mű kiadását a pozsonyi Kalligram Kiadó vállalta fel, a fordítás oroszlánrészét és a magyar kiadás szerkesztését hajdani & örökös tanárom, Adamik Tamás professzor, az anyanyelvi lektorálást Adamikné Jászó Anna nyelvész, főiskolai docens végezte el. Az esemény nagy számú közönsége - a hazai ókortudomány színe-java - az ország minden releváns klasszika-filológiai műhelyéből (Szegedről, Debrecenből, Pécsről) érkezett, nemcsak "az isteni Quintilianus" magyar kiadását, hanem a fordító-szerkesztő, "az isteni Adamik" 70. születésnapját ünnepelendő. Az ELTE BTK Ókortudományi Intézete és Latin Tanszéke ugyanis a könyvbemutatót összekapcsolta Adamik professzor úr (1937.08.06.) kissé megkésett, utólagos születésnapi köszöntésével.
Az ünnepség vezérszónokai Ritoók Zsigmond akadémikus, professor emeritus, Bencze Lóránt nyelvészprofesszor, Déri Balázs intézetvezető és tanszékvezető docens, valamint az ELTE BTK dékánja voltak. Huszonöt perces késésem miatt Ritoók professzor beszédét - sajnos - nem hallottam. A földszinti hatalmas Gomboz-terem zsúfolásig megtelt, már csak a terem felfelé menő (egyébként nagyon kényelmes) lépcsőfokain lehetett helyet foglalni. Így is tettem, így életemben először meghallgathattam Bencze Lórántot "élőben". Hírének-nevének megfelelően valóban fantasztikus ünnepi beszéde (stílszerűen) Quintilianus Szónoklattanának szinte minden követelményét maradéktalanul teljesítő mintabeszéd volt. Egyszerűen lenyűgöző.
A születésnapi köszöntőt Déri Balázs celebrálta, átnyújtotta a 28 szerző tanulmányát tartalmazó ajándékkötetet Adamik Tamásnak. Az Oratoris officium (A szónok kötelessége) című tanulmánygyűjtemény gyors megjelentetése a L'Harmattan Kiadó elévülhetetlen érdeme. A szerzők között olyan nagy nevek szerepelnek, mint Aczél Petra, Adamik Béla, Balázs Géza, Bencze Lóránt nyelvészek, Bolonyai Gábor, Havas László, Mayer Péter, Ritoók Zsigmond, Takács László, Tegyey Imre ... klasszika-filológusok, Sarbak Gábor, a kiváló epigráfus-kodikológus, Gelenczey-Miháltz Alirán filozófus és így tovább.
Az ünnep "hivatalos" részét követően a hallgatóság szabályosan "megrohanta" a terem sarkában felállított alkalmi "könyvespultot", hogy legalább egy példányt megvásároljon a Kalligram szintén alkalmi terjesztőitől, és ezúttal minden vásárló "jól járt": könyvbemutatókon szokásos módon 4000 forint helyett 2500-ért lehetett hozzájutni a vaskos, de mívesen szép kötethez. Vittük is boldogan friss "zsákmányunkat", vigyázva, mint a hímes tojásra, hogy gyönyörű borítója, gerince meg ne sérüljön. És hová vittük?
Természetesen dedikáltatni, amit az Ünnepelt - kis megszakításokkal - órákon keresztül, a fáradtság legcsekélyebb jele nélkül, örömmel végzett.
Az illusztris közönség türelmesen várt a maga bejegyzésére, eközben remekül elbeszélgethetett rég látott barátaival, távolabb élő kollégáival, hajdani csoporttársaival vagy éppen professzorával. Az "ókorászok" országos szinten is kis létszámú, tehát nagyon zárt, ugyanakkor nagyon humanista, demokratikus és nagyon nyitott társaság. Becsöppenve közéjük, egy bizonyos idő elteltével szinte mindenki közeli szellemi társ, nem ritkán szinte "barát" : az ember ismeri kutatási területeit, jó értelemben vett "mániáit". Mindenki becsüli a másikat, mert mindenki kompetens valamiben, így nincs miért irigykednie. Az azonos kutatási területen dolgozóknak is bőven van helye az ókortudomány napja alatt, hiszen egyetlen téma is nagyon sokféle szempontból megközelíthető és vizsgálható. Sőt: az azonos témán dolgozó ifjú és érettebb, pálykezdő vagy "befutott" szakemberek sokszor team-et alkotnak, amikor a nemzetközi porondon kell egy probléma megoldásával kirukkolniuk. (Erről majd írok még.)
Jó volt, nagyon jó volt pár órán keresztül olyan emberek között lenni, akikkel a "pofavizit" gyanúja nélkül, nyugodtan beszédbe lehetett elegyedni, érdeklődni, szót váltani, és közvetlenül tájékozódni: mit csinál, mivel foglalkozik éppen. Egy szó mint száz: jó volt szellemileg - és főleg emberileg - nagyszerű emberek között lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése