Néha egy-egy "talált kincs" (alább olvasható) segít továbblendülni, mikor az ember elerőtlenedik... De ki is volt ő, akitől véletlenül találtam egy szép idézetet?
Alfred de Vigny (1797-1863) francia romantikus költő, az első romantikus dráma (az Othello - 1829) alkotója, akinek drámaírói sikerét csak Victor Hugo Hernani című híres-hírhedt darabja múlta fölül. Filozofikus versei és drámai költeményei egyaránt arra az alapgondolatra épülnek, hogy az ember magányra, boldogtalanságra született. Ez Mózes című versének, Stello című regényének (1832) s az ebből írott Chatterton című drámájának (1835) témája és vezéreszméje. A kiválasztott (a költő) csak boldogtalan lehet az őt meg nem értő társadalomban. Az új nemzedék a Chatterton című drámából merítette a polgárgyűlöletét, ez a mű táplálta pesszimizmusát. Az Isten helyett a humánumban, az ember teremtő erejében hisz (Tengerbe vetett palack - 1853). Legszebb filozófiai költeménye a Sorsok című (1864) posztumusz műve. A szimbolista költők (Gautier, Baudelaire, Verlaine, Rimbaud, Mallarmé stb.) elődjüknek tekintették őt.
La Mort du Loup (1838)
Gémir, pleurer, prier, est également lâche.
Fais énergiquement ta longue et lourde tâche
Dans la voie où le sort a voulu t' appeler,
Puis, après, comme moi, souffre et meurs sans parler.
(III. 13-15-16)
Gémir, pleurer, prier, est également lâche.
A farkas halála (1838)
(Fordította: Illyés Gyula)
Nyögés, panasz, ima, - ússzon a gyáva ebben.
Járd hosszú és nehéz utad te rendületlen
amerre végzeted ösvénye kanyarul,
aztán szenvedj, mint én, és halj meg szótlanul.
(III. 13-15-16)
A modern ember nyilván már nem ilyen. Bár: ki tudja... Talán jelenthet valamit ma is ez a farkas-allegória, persze ricsajos világunkban bármely élethelyzetben egyre kevesebbet mond a szótlanság - főleg (a bátran eltűrt-elviselt) szenvedéssel együtt. Talán egy kis "önsajnálat" is érződik, főleg az utolsó sorban, de ez nem Vigny, hanem a kor "hibája", a kor hangneme. Mindenesetre még ez a magány és sorscsapások kiváltotta önsajnálat is nemesebb, mint ma a sokszor beteges önbizalom vagy a beteges frusztráltság. Minden kornak megvoltak a maga problémái, "betegségei"....és minden kor csak a saját szelleme szerint reagálhatott ezekre. Természetesen, a 21. század sem kivétel ez alól a törvényszerűség alól.
Szóval: hogyan is tud segíteni ez a "talált kincs", ez a rövid vers, hogy továbblendüljön az ember, mikor elerőtlenedett? Egyszerűen. Pusztán annak a felismerésével, hogy mi mindent bírtak ki, éltek át a tőlünk merőben különböző lelkületű, nemzetiségű, beállítottságú korábbi nemzedékek, bölcsebb lesz az ember, és nem képzeli a maga nehézségeiről egyrészt, hogy különlegesek, másrészt, hogy elviselhetetlenek. Így segíthet nekünk - akár egy pár (igazán emberi) sor - élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése