Mi van a Hold túlsó felén

Elfeledett, Megtagadott, Kánonokból Kiebrudalt Költők Tára (EM3KT)
Szubjektív, nem kronologikus líratörténeti sorozatom.

(1) BENJÁMIN LÁSZLÓ (1915.12.05 - 1986.08.18.)

Tehetséges volt és elkötelezett baloldali (szocdem). Az utóbbi miatt az előbbit könnyen elfeledték a nyolcvankilenc utáni irodalmi kánonképzés vegykonyhájában. Elismertből elfeledetté lett. Költőileg - noha képes lett volna rá - ismeretlen ösvények felfedezése helyett a nagyok nyomdokait követte - és evvel saját életművének sorsa is megpecsételődött. Az idők nem igazolták álmait: a lelkes, politizáló fiatalemberből keserű, csalódott öregember lett... (szgá)

ILLUSZTRÁCIÓ:

Mi van a Hold túlsó felén

Ledobja elvásott hitét

az ember: annyi trónja-fosztott

isten után a légbe foszlott

az utolsó is, aki még

mennyet Ígért –

.

Sem a földön, se hét egén túl,

nincs menny, és nincs, aki keresse –

Suhan egy műszer messze-messze,

hanggal és képpel hogy jelezze:

Mi van a hold túlsó felén –

.

— — — — — — — — — — — — —

.

Egykor az idők elején –

talán mert a bendő üres volt

vagy fölkelt a teli veres hold –

akadt egy bozontos legény,

aki korlátolt istenén

keresztülhágott, s bár remegve

fülelt a gonosz* szellemekre,

mégis a gleccserek jegén

átgázolt-mászott és kileste:

Mi van a hegy túlsó felén –

.

S mögötte sorban az időben,

lovon, gyalog, hajón, tevén,

páncélban, dervis-lepedőben –

kit tudás hajt, kit nyeremény –

katona, kalmár, óceánok

kalandora, tudós zarándok,

s mind, ki elment, hogy adna számot:

Mi van a föld túlsó felén –

.

S akik a szellem éjjelén

a holttesteket elrabolták,

mert tudni kell: mi van a bordák,

mi van az arc túlsó felén –

.

S mind, aki a közvélemény

ügyvédje volt: élet-királya,

pellengér dísze vagy a máglya

étke a város főterén;

megalázottak, fölemeltek

egyként az igazért pereltek,

jót-rosszat nevezve nevén:

Mi van a szó, mi van az elvek,

mi a tettek túlsó felén –

.

S akik sorsuk küzdőterén

bukottan, halálos kudarcok

után sem adták föl a harcot

jó ügyükért, hirdetve kardok

között is, holtak csont-hegyén,

hogy van remény –

.

És mind, ki névtelen helyén

sorsa fölé nő bár csak azzal,

hogy birokra kel az anyaggal,

vagy megnézi: Ki áll az asztal

túlsó felén –

.

Akik hívők a keresésben,

hívők akkor is, ha tagadva,

nekik nem dogma, és se csapda,

nem cél, csak út az „igen” és „nem” –

.

Megszállottan, hittől-vezetve

szállnak új és új gépezetre,

föl a magasba, le a mélybe,

itt és túl járatlan vidékre,

soha-föl-nem-térképezettre –

.

Mert fűti az örök igény:

Lélekben, földben, csillagokban

ásni a rejteket, ahonnan

nem érkezett még semmi fény –

.

A minden dolgok felszínén

keresztülnézők: Hű szemekkel,

okos szívvel, jó műszerekkel

ők végezték el, hogy az ember:

Ember, lények-fölötti lény –

.

Ki léte száz évezredén

vészt, jajt túlélve, végre földi

nyűgeiből készül kitörni,

s nem akar már jajgatni-ölni,

porszem a Minden porszemén –

.

S tűnődve ősök érdemén,

a bátrak végzetén, magányán,

elindul két új-ősi szárnyán –

az anyagén s a szellemén –

a világok-közötti pályán,

széjjelnéz csillagrendszerén –

.

IN: Benjámin László: Ötödik évszak (Versek és fordítások), Szépirodalmi, 1962, 77-80.

.

WIKI
SPENÓT
MANDARCHÍV